39.rész

39.rész

Az igazság: félünk elmondani, de jobb lesz a lelkünk

*Lexy szemszöge*

Kimentem a repülőtérre és még volt idő  gép leszállásáig ezért leültem a váróteremben.Megláttam magam mellett egy prospektust.Ez volt hatalmas betűkkel ráírva:"Vár mindenkit a vidámpark!"-elkezdtem olvasni és megtudtam belőle hogy egy új szórakoztató park nyílt a város küldő részén.Nagyon jól hangzott a hirdetés és olvastam volna tovább de akkor hirtelen hátulról valaki befogta a szememet.Ismerősek voltak a kezek és az illat is.Hátra fordultam:

-Niall!*kiáltottam fel.-Sziasztok!-köszöntem a többieknek.

-Heló*mondták kórusban majd fáradtan leroskadtak mellém.-Mi az megviselt ez a sok utazás?Pedig arra gondoltam elmehetnénk a vidámparkban!*mondtam és meglegyezgettem a prospektust.Egyből fölcsillant a szemük.

-Mehetünk!*mondták egyszerre majd Niall megölelt.

-Mit gondolsz El?Elmenjünk velük vagy mi legyen?-kérdeztem.

-Hát arra gondoltam elmehetnénk inkább ma máshova..tudod hova!*mondta El.Lou bólintott.

-Hát srácok nekünk mennünk kell!-mondta Loui és rákacsintott Elre majd megfogta a kezét és arébb húzta.

-És ti Liam?-kérdeztem.

-Hát igazából ma másra gondoltam!-mondta Liam is.

-..Én sem tudok vágott hirtelen közbe Zayn!

-Nah és te Harry?-kérdezte Niall.

Harry lehajtotta a fejét.

-Mi a baj?-kérdeztem.

-Semmi sem!-mondtam de még mindig haragudtam egy kicsit Niallre, de úgy gondoltam ez egy jó alkalom lesz hogy rendeződjenek a dolgok.-Mehetünk!

-Rendben akkor 3-an megyünk!*mosolyogtam.

***

*Harry szemszöge*

Kicsit féltem a dologtól hogy mi lesz ha Niall elmondja azt Lexy-nek?Akkor valószínű jól össze veszik Lottieval. Szomorúan ballagtam utánuk.

-Üljünk fel az óriáskerékre!-mondta Niall és nagyot nyelt.

-rendben!-vágta rá Lexy és megfpgta a kezét.

-Muszály elmondanom nem bírok tovább hazudni!-súgta oda nekem.

Ettől féltem. Nah most meg mi lesz!Úgy láttam jobbnak ha Nialléktől a lehető legtávolabb ülök a hullámvasúton, ezért legháturra vánszorogtam.

Elindultak a kocsik de most ez valahogy nem érdekelt.Idegesen mocorogtam az ülésben.Egy váratlan pillanatban megrezzentem egy hangra.

-Hogy tehetted ezt?Mért?Mért vele?És mért velem?-ezeket hallottam Lexy szájából.

Megállt a hullámvasút és lexy szó szerint kiugrott belőle.

-Várj!-próbálta vissza húzni Niall de ő csak menekült előle.

-Várj beszéljük meg!-kiáltotta utána.

Most érzetem azt hogy közbe kell avatkoznom.
-Bízz bennem haver!-veregettem meg Niall vállát és lexy után futottam.

38.rész

38.rész

Régi barát

*Lexy szemszöge*

Nagyon hosszú időnek tűnt ez az 1 hét!Egy kész rémálom volt!Hisz még csak 2 hete ismertem meg Niallt és ilyen gyorsan el is távolodtunk.Na de nem ez a lényeg hiszen vissza tért!Itt van! 

Rápillantottam az órára.Te jó ég már 2 óra!Már csak 3 óra és itt van!-örvendeztem.Nagy ujjongásom közepette meghallottam a one thinget! A telefonomhoz kaptam és ismeretlen számot pillantottam meg.

-Haló!Tessék?-szóltam bele.

-Lexy te vagy az?-kérdezte egy fiú hang.-Én vagyok az Mike!Emlékszel még rám?

A telefon a fülemen maradt.Nem bírtam kimondani egy szót sem! Miket 10 éve nem láttam, mivel általános iskola 1. osztályába elköltözött és azóta nem beszéltünk, pedig ő volt a legjobb barátom égszen születésem óta.Sőt még szerelmes is voltam belé.

-Hahó! Itt vagy?

-I-Igen!Tényleg te vagy az?-nagyon megörültem neki.

-Igen!Olyan régen nem láttalak!Te jó ég!Képzeld megint itt lakom Londonba!Remélem még itt laksz te is!

-Igen még itt lakom!

-Nem tudnánk találkozni valamikor?Úgy örülnék neki!-mondta izgatott hangon.-Mondjuk ma délután ráérsz?

Már majdnem rávágtam hogy igen, de akkor eszembe jutott Niall.

-Sajnos ma nem érek rá de mondjuk holnap nem lenne jó?

-De az tökéletes!Még mindig ott laktok?Akkor eléd megyek 5 órára!Rendben?

-Igen!Sziaa!-mondtam és letettem a telefont.

Előkerestem a szekrényem mélyéről egy poros dobozt és felnyitottam a tetejét.Kivettem nelőle egy szál virágot egy képet és egy medált.Ezeket tőle kaptam mikor elment .Nagyon féltettem ezekt a tárgyaimat.Soha nem is vettem elő őket!Mindig mélyen a szekrénybe tartottam.A kezembe vettem a képet és lecsordult egy könny az arcomon.Fájdalmas érzés volt az.El sem tudtam hinni, hogy megint találkozok vele!

Csak ültem a földön és magam elé bámultam.

Bekapcsoltam a tévét.Hát mit látok benne?Természetesen a one direction-nal volt benne egy interjú.Akkor jutott eszembe hogy indulni kéne a repérre .Köszönöm tévé, nélküled kiment volna a fejemből!Gyorsan leszaladtam és mivel közel laktunk a reptérhez ezért gyalog oda is értem mire leszállt a gép.